Lelkileg...

Ti!
Ti egyáltalán nem ismertek engem,mert én mindig vki mást játszom.Eljátszom, h boldog vagyok, nincsen semmi bajom, iszonyatosan élvezem az életet.Közben pedig a háttérben mindig van vmi.Kivül fényes,vidám,sugárzó, viszont belül sötét,rideg és komor. Már kicsikorom óta abban élek,h csak magamban bízhatok, senki mmásban.Mert engem mindenki szinte mindenki kihasznál vmilyen okból.És senkiben sem tudok bízni.Életemben nagyon kevés eset volt, amikor vmit elmondtam a barátaimnak.Azokat a dolgokat, amiket nem mondok el, nagyon ritkán leírok egy füzetbe. Amiket meg nem írok le, az itt belül van, a szívemben.Az a sok iszonyatosan brutál érzés.Azok a fontos DÁTUMOK - nem szüli- és névnapokra gondolok-
Mindenki csak a smájlit látja, de azt nem ami a széles és néha rémísztő mosoly mögött van, mert az senkit sem érdekel.Engem egyáltalán nem ismer senki.Egy ember ismer igazán és az sajátmagam. Senki más, nem tudja, h mit érzek éépen mikor.Mert sohasem mutatom a bánatomat, inkább veszek egy nagy levegőt és mosolygok...